Mivel az előző bejegyzésem csak úgy kutyafuttában félbemaradt, most úgy döntöttem, hogy egy darabig abbahagyom a múlt időkön való merengést és nosztalgiázást. Helyette több időt forditok a változatosabb dolgokra, akár ma történtek, akár már régebben.
Kezdjük is hát mindjárt egy nem régi kis eseménysorhoz kötődő élményemmel, amely a város "bolhapiacával" kapcsolatos. Van ott, helyesebben volt ott egy érdekes nő, aki mostanában eltűnt. Nem tudom, hogy hova és miért, de az biztos, hogy egy színfolttal szegényebb lett a "zsibogó." Azt hiszem, minden egyéb kiderül az ígért rímes kis meséből, amely ugyan nem mese, de akár az is lehetne. Lássuk tehát a medvét:
ZSIBVÁSÁRI BÖZSIKE.
Debrecenben van egy víg hely, úgy hívják, hogy "zsibogó"
Ha kedved van úgy délelőtt, idejárni csodajó.
Bármit akarsz látni, venni, ne félj nem fogsz csalódni,
Van itt minden, új és régi, drága dolog és bóvli.
De legjobb, hogy van egy asszony, az ő neve Bözsike,
Mindenképpen ide illik, ide pont a zsibibe.
Igaz rég volt már menyasszony, de jól bírja a strapát,
Mulatásra és dugásra éjjel-nappal készen áll.
Szabad száját csak csodálják a férfiak s a nők is,
Kacagását talán hallják a vonuló felhők is.
Körülötte ezer férfi lebzsel, nyüzsög, vágyódik,
Várják, legyen záróra már, hátha vágyuk oltódik.
De Bözsikénk mikor végez, talán csak úgy - pár szóra,
A fenekét riszálgatva belibben a presszóba.
Bent zene szól s a férfiak epekedve várják rég,
Mert Bözsikénk - mit tagadjuk - itt maga a bajadér.
Táncolni kezd, de tánc közben jól vigyáz a bőrére,
Óhajra vagy forró vágyra sem vetkőzik pőrére.
Később otthon a lepedőn lett egynéhány furcsa folt,
Úgy megdugták Bözsikénket, hogy az maga csoda volt.
Már tánc közben símogatták combja közt a sunáját,
Dugás közben elsuttogta most az esti imáját.
Én meg vártam türelmesen, bár sokan rámásztak rég,
De igérte várjak nyugton, enyém lesz a java még!
Most hát várok, mit tehetnék, majd csak sorra kerülök,
Már ez is több a semminél, ha addig meg nem kergülök!
Be kell vallanom, hogy az eredeti szöveghez viszonyítva néhány anatómiai fogalom nevét egy kicsit irodalmi szempontból elfogadhatóbbá tettem, bár sok blogíró a legtrágárabb szavak leírásából sem csinál problémát. Én azonban -- mindenki tudja -- ehhez mérten túlságosan "finom lélek" vagyok! ( Ha igaz!)
