Még hogy felsőfokon?! De egyben - ami már veszélyesebb - több milliós tanulótábor elött! Mert azok, amikröl eddig szó volt, és amiket ígéretemhez híven most folytatni akarok, bizony nyugodt lélekkel a butítás fogalmához sorolhatók. Akik velem egyetértettek, azoknak nem kell félniük, nem fogytam még ki az ilyen kirívó butaságok halmazából.
Igaz, most egy kicsit más, de nem kevésbé érdekes területre rándulunk ki: a nyelvészetből főleg a reáltudományok világába, vagy inkább vegyesen; ide is egy kicsit, meg amoda is egy picikét.
Most az elején talán maradjunk a szavak, szövegek, vagy kifejezések birodalmában. Nem lehet tudni, hogy miért, de időnként megjelenik a köztudatban, vagy a közbeszédben egy-egy olyan kifejezés vagy csak egy szó, amitől az ember idegei kezdik felmondani a szolgálatot. A legutóbbi ilyen förmedvény főleg a Parlamentben, a rendkivül éles eszüket bizonyítani akaró képviselőink szájából hangzik el gyakorta, a szörnyűséges, értelmetlen szövege pedig imígyen hangzik: "ha és amennyiben" ez és ez a feltételezés igaz..
Meg kell vallanom, azért így folytattam, mert az én feltételezésem meg az, hogy az illetőnek nincs ki a négy fertálya, ha ugyan tudja, hogy ez mit jelent. Hát "ha és amennyiben" tudja, akkor minél előbb vonja le magáról azt a konzekvenciát, amit méltónak talál magához.
A másik ilyen nagyreményű kártevője a magyar nyelvnek az a csodálatos tehetségre valló kitaláció, amely két azonos jelentésű szót helyez közvetlenül egymás mellé, hogy a normális embereket hadd üsse meg mielőbb a guta, "de azonban" lehetőleg azonnal!
Úgy döntöttem, ehhez a marhasághoz már kommentárt sem érdemes fűzni, mert valaki vagy megérti azonnal vagy nem, és ha nem, akkor lesz miért örülnie e sületlenség kitalálójának.
Aztán itt van még két szó, amelyek virágkorukat élik, ki tudja miért. Az egyik az "annó", a másik pedig az "úgymond."
Az elsőről a legtöbben valószinűleg nem is sejtik, hogy mit jelent, csak hallották valahol és hát a még náluk is butábbak előtt jól lehet vele tekintélyt szerezni. A második pedig "úgymond" száz esetben kilencvenkilencszer teljesen felesleges, mint ahogy ebben a mondatban sem lenne semmi keresnivalója.
Nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá azt az egyszerűnek látszó és mégis annyi bosszúságra okot adó problémát, ami abból áll, hogy a "tanult" egyének fele sem tudja megkülönböztetni a "helyiség" és a "helység" által meghatározott fogalmakat. Pedig az egész nem kíván egyetemi végzettséget, mégis a médiumokban ez a hiba is rengetegszer előfordul.
Na, de ha a főnöküknek így is jó, én nem fogom most felvilágosítani őket a "nyelvhelyesség" titkairól. Majd valami alsótagozatos kisdiák egyszer csak figyelmezteti őket, hogy bácsi, vagy néni, ez így teljesen hülyeség!
Mindez persze, amiről itt most többé kevésbé békésen, bár nem egészen indulatok nélkül beszélgetünk, szoros összefüggésben van az un. IQ faktorral, ami az egyének intelligenciájának mérésére szolgál. Kérem, ha lesz még türelmük, tartsanak velem a következő bejegyzésemhez is. Igérem, érdekes dolgokról lesz ott is szó.
PLAZMAHALMAZ.
