Azt hihetné az ember, hogy ha már egyszer egy ilyen "sikeres" kezdeten túl vagyunk, akkor minden simán fog gördülni a továbbiakban a maga útján. Na, de nem szabad ám megfedkezni arról, hogy itt a kiváló szakértői küldöttség még kiválóbb tagjai - ha jól tudom - kivétel nélkül magyarok voltak.
Ebből pedig egyenesen következik az, hogy tiszta csoda lett volna, ha a szemmel látható eredményeket egységesen elfogadják, és az ügynek ezt a kritikus részét lezártnak tekintik. Aki ezt gondolná, az aztán egyáltalán nem ismeri a magyar halandók mentalitását, mert ugyan miért menjen valami símán a maga útján, ha mehet sokkal érdekesebb, sőt göröngyösebb utakon is.
Így aztán nem lehet azon csodálkozni, ha a "tudós" társaság tagjai mindjárt az elején elkezdtek azon töprengeni, hogy hogyan lehetne ebből a sima ügyből valami nagyon nagy fenekű dolgot keríteni, sőt kavarintani. Mivel azonban majdnem mindegyiknek volt saját álláspontja, így az sem lett volna csoda talán, ha mindjárt ott a helyszínen egy kicsit megtépázzák egymás haját, mint némelyik jobb nevelésű parlament képviselői.
Ebben az esetben azonban éppen az járt volna a legrosszabul, akinek a leginkább igaza volt a maga véleményével. Igen, mert nő létére gondolom neki volt a leghosszabb a haja, és ezzel együtt a legélesebb esze is. Ő ugyanis tisztán látta azt, amiről már volt szó, hogy az a régesrégi csontelváltozás örök időkre érvényes bizonyíték.
Igen ám, de a többiek meg úgy érvelhettek, hogy egy ekkora, szinte viágrengető esemény publikálásáról, illetve az abból idővel majd biztosan származó haszonról csak nem fognak minden különösebb indok nélkül lemondani. Annyira azért nem ment el az eszük még a kimerítő barguzini utazás alatt sem.
Hogy aztán közben mi történt, hogyan született meg a végső határozat, azt nem tudhatom, sőt ezt még a fantáziám segítségével sem tudom kideríteni. De az biztos, hogy a csontoknak menniük kellett Amerikába.
Talán azt gondolták a derék tudósok, hogy ha már erre messze Keletre, Szibériába eljutott ez a szegény Petőfi, akkor hadd lásson világot a Föld másik oldalán is. Hiszen nem jó az, ha az embernek nincsen összehasonlítási alapja a mindennapi dolgokban, még akkor sem, ha az a valaki már majdnem másfél évszázada kilehelte nemes lelkét.
Hogy aztán a küldemény hogyan került Amerikába, azt ugyanúgy nem tudom, mint azt sem, hogy ugyan miért is kellett egy kis - ma már egészen közönséges - vizsgálat miatt oda szállítani. Kár ilyen kis probléma miatt lejáratni az egész magyar tudományos életet! Ugyanis egy mainak megfelelő DNS. vizsgálat elvégzésére azért már ezelőtt húsz évvel is képes volt a magyar tudomány, semmivel sem gyengébb minőségben, mint túl a tengeren!
Na, de aztán mégis meglett ám az eredménye az amerikai turnénak. Mert se szó, se beszéd megszületett a szinte döbbenetes végitélet a csontokkal kapcsolatban.
Most figyeljen a világ, mert erre az eredményre Magyarországon tényleg nem lettek volna képesek eljutni! A VÉGSŐ SZÓ KIMONDATOTT: A VIZSGÁLT CSONTOK EREDETI HASZNÁLÓJA VAGY VISELŐJE EGY NŐ - VAGY HA ÚGY JOBBAN TETSZIK - EGY HÖLGY VOLT!!
Azt hiszem, ennél jobb poént ennek a bejegyzésnek a befejezéséhez készakarva sem tudtam volna kiókumlálni!
PLAZMAHALMAZ
