Bizony, bizony, a Biblia is azt mondja, talán egy lakodalmi társaság kiválogatásával kapcsolatban, hogy "Sokan vannak ugyan a meghivottak, de kevesen a választottak!"
Valahogy az ember azért a Bibliával kapcsolatban legalább az ilyen nagyobb horderejű dolgok vonatkozásában több erkölcsiséget érezne elfogadhatónak.
Igen is, legyenek a meghivottak egyben kiválasztottak is, mert másként ilyen pofátlan, valószinűleg előre kitervelt gaztettek sülnek ki a lakodalmi kalácsok helyett, a jókor befűtütt kemencékben.
Az is igaz azonban, hogy a Biblia megfogalmazója, mert ugye tollbamondója maga az Atyaisten volt, nem láthatott előre minden eseményt. Főleg nem az olyanokat, amik Magyar földön történnek majd meg, mert az ilyesmikre az aktuális irnok fantáziája szerintem abszolúte alkalmatlan volt.
A helyzet olyan, hogy ezek a tehetséges magyar gazemberek kijátszák nem csak a Bibliát, de magát a jóságos Atyaúristent is.
Akkor hát mit akarunk mi, kis szegénylegények, akik a kisemmizett kilenc millióhoz tartozunk?
Hát akarni sok mindent akarnánk! Főleg a kisemmizettség megszüntetését, de erre nézve még remény sem lehet, ismerve a kapitalizmus gazdaságtanát. Mert olyan ott, vagy mostmár itt is, el sem képzelhető, hogy valakinek a tulajdonából egyenlítsenek ki bármilyen máltánytalanságokat, amik egyszer már "törvényesen" hivatalossá váltak.
Nem is nagyon tudom persze eldönteni, hogy jogunk van-e nekünk - kisemmizetteknek - zúgolódni az ország vagyonának elherdálásán, amikor egyszer már a mienk volt az ország, a hatalom és a dicsőség, akárcsak a Miatyánkban, és állítólag (vagy a valóságban is) magunknak építettük.
Akartuk-e mi azt, hogy most megint jöjjön vissza a régi úri világ, ill. annak egy sokkal rosszabb változata, tele semmihez sem értő, rettenetesen ostoba "újgazdag" senkiháziakkal.
Mert a régi arisztokrácia tudott úrimód viselkedni, ismert minden etikettet, ha sor került rá, akár a király szine előtt is megállták a helyüket, anélkül, hogy szégyent hoztak volna az ország becsületére! Tisztelték is a legtöbbjüket nem csak a birtokaikon élők, hanem a világ nagy politikusai vagy tudósai is, mert ők maguk is művelt emberek voltak!
De ezek az újgazdagok? Egyhez értenek igazán; az utonálláshoz, a saját érdekeik miatt, és az egyéb sztrájkok, tüntetések megszervezéséhez, amivel még jobban alááshatják az országnak az általuk már úgyis teljesen tönkretett gazdaságát.
Ez annál inkább igy van, mert a világpiacon nem is állnak velük szóba azok, akik valamit is adnak a saját nimbuszukra. Ezek a mi "nagyjaink" pedig -van kötük ilyen is- még arra is hajlandók, hogy lejárassák odakint a saját előnyükre az amúgy is tönkretett kevés kis megmaradt tekintélyünket. Csoda-e hát, hogy mindenki utálja őket, még akkor is, ha régebben semmi bajuk sem volt egymással?!
A közútálat azonban nem véletlen! Hiszen mindenki emlékszik még az alig egy-két évtizeddel ez előtti gyönyörű Tsz. gazdaságokra, a világviszonylatban is elismert Állami Gazdaságainkra, amelyek ontották a jobbnál jobb, szebbnél szebb élelmiszerek tömkelegét, amiből aztán szivesen vettek a világ bármely csücskén, mert sohasem csalódtak sem az áruinkban, sem a piaci becsületünkben.
Aztán ott voltak a hatalmas ipari létesítményeink, a fél Európát és Ázsiát ellátó aluminium-iparunkkal az élen. Meg a világhírű villamos iparunk, a hiradástechnikától a gép- és műszeriparunkig, az ezt létrehozó világhírű szakembergárdánkkal együtt; és lehetne sorolni szinte vég nélkül mindazt, ami érték volt ebben a hazában. És ezt a sok-sok értéket mindet a most kigúgyolt szocialista rendszerben hozta létre a magyar nép és a világhírű magyar tudomány!
Mindezt a kincset aztán alig néhány év alatt sikerült ezeknek a semmirevaló rablógazdálkodóknak tönkre tenniük, kivéve azt a részt, amely egy-egy újgazda kezére vagy zsebébe került.
A mi korosztályunk - még pontosan a forradalom idején - tanulta a Műegyetemen mind a szocializmus, mind a kapitalizmus gazdaságtanát, mégpedig a marxista felfogásnak megfelelően. Természetesen ennek az időpontnak az volt a következménye, hogy a szocializmus gazdasági modellje az igazi, mivel ott a tervgazdálkodás eleve lehetetlenné teszi a túltermelési válságok bekövetkezését.
Ezt állította ugye Marx, akinek annak idején nálunk semmilyen nimbusza nem volt, bár szerintem akkor is minden gazdasággal foglalkozó igazi szakember teljesen tisztában volt vele, hogy Marx bizony egy olyan zseni, mint amilyen a biológia területén mondjuk Darwin.
Természetesen mindkét nagy tudósnak megvolt és ma is megvan az ellentábora. Ezeknek a táboroknak a tagjai azonban valamilyen céllal mind elkötelezettek az általuk táplált tagadásokban. Az antidarwinisták egyértelműen a vallási befolyásoltság, az anti- marxisták pedig a szocializmus elfogult hívei között foglalnak helyet.
A múló idővel azonban nem lehet kukoricázni. Az eldönti előbb-utóbb a problémákat. Az eredmény aztán akár tetszik a két tábor képviselőinek , akár nem, az idő biztos a dolgában.
Így van ez most is, amikor már világosan lehet látni, hogy végül is melyik tan állja meg jobban a helyét az időben.
Bizony, kijelenthetjük, hogy a szocializmus - úgy látszik - az egész földön gyalázatos módon csődöt mondott. Utolsó bástyái éppen most roskadoznak Cubában és Észak-Kóreában, de ezeken a helyeken is tényleg már az utolsókat rugják végvonaglásukban.
És mégis! Ha Kínára vetjük figyelő szemeinket, akkor világosan meglátjuk azt a csodát, amit a kinaiak az utóbbi pár évtized alatt produkálni tudtak. Mégpedig a szocialista gazdasági rend alapján tették mindezt a világ legnagyobb ámulatára, miközben a kapitalista világ éppen, hogy csak túlélte valami keserves módon a mostani világválságot. Egyértelmű tehát, hogy Marxnak igaza volt és van, csak jól kell csinálni a dolgokat!
A Kínaiak úgy látszik jól csinálják! Igaz, hogy ott nem lehet, ill. nem szabad gazdasági bűncselekményeket, nem hogy nagyban, de még kicsiben sem elkövetni, mert volt annyi eszük, hogy tudták: a korrupció megöl mindent, ha szabad utat engednek neki! Ezért, és még sok minden másért is, de nagyon helyesen meghagyták a halálbüntetés intézményét, ezzel elejét véve a legpiszkosabb dolgok büntetlenül történő szabad művelésének.
PLAZMAHALMAZ.
