Hát szóval az előzőek végén a kinai gazdasági csodánál tartottunk.
Nekem a Műegyetemen volt vagy tíz kínai évfolyamtársam, akik eleinte szinte semmit sem értettek magyarul, mégis mindig jó eredménnyel vizsgáztak a félévek végén.
Bármilyen hihetetlen is, de az ő teljesítményük és az óriási ország mai gazdasági eredményei között szoros, sőt közvetlen összefüggés fedezhető fel.
Ez a kapcsolat pedig nem más, mint az az elszántság, szorgalom és akaraterő, amiket én már ott az egyetemen felfedeztem ezeknél a hallgató kollégáimnál. Szinte hihetetlen volt nézni, vagy tudomásul venni, hogy majdnem az egész éjszakát képesek voltak áttanulni, vagy a rajzasztalok mellett görnyedni órákon át, megállás nélkül.
Mondtuk is úgy egymás közt magunkban, hogy, na, ha ezeknél mindenki ilyen beállítottságú, akkor Kína még sokra viszi, akár a Szovjetúniót is megelőzheti.
Ez az utóbbi feltételezés pedig nagy szó volt ám akkor, 53-54-ben, majdnem felért egy istenkáromlással. Hiszen itthon még javában dúltak a Rákosi korszak elévülhetetlen kártételei, ott kint pedig éppen Sztálin masírozott át a másvilágra, itt hagyva a gondokat-bajokat a következő sorstársának.
Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen igaz próféciát éreztünk mi meg, jóval az 56-os forradalom előszelei előtt.
Mert ugye, hol van már a dicsöséges Szovjetúnió, amelyről még mozgalmi nótákban is csak szuperlatívuszokban szabadott szólni, nehogy szentségtörés legyen belőle!
De az, hogy KÍna ide jutott ahol ma tart, abban bizony egészen biztos, hogy benne van az én általam is ismert, meg a következő évfolyamokon tanuló többi kínai diák munkássága is.
Őszinte szívvel gratulálok nekik, akár szocializmust építettek közben otthon fel, akár kapitalizmust. De a legvalószinűbb az, hogy a kettő nagyon szerencsés keveredését sikerült nekik kisütniük a saját receptjeik szerint, és ez bizony külön rendkivül nagy érdemük a ma és a jövendő szemponjából.
Azok, akik most szinte mámorosan imádják ezt az "új" rendszert, ezt a legbrutálisabb kapitalizmust, amelyhez hasonló nem sok helyen tombolt még a világtörténelem folyamán, azok azért nem árt, ha egy kicsit magukba szállnak, és egy kis számvetést készítenek a maguk, és a szegény milliók szemszögéből.
Mert ki gondolná csak úgy magától, hogy pl. az ÁLLAMADÓSSÁG a szocializmus idején, amelyről azt gondoltuk, hogy elnyel már bennünket, akkor töredéke volt a mainak.
És volt termelés, volt szinte korlátlan piaci lehetőségünk, nem voltak értelmetlenül rengeteg kárt okozó sztrájkok, és nem volt szinte semmiféle munkanélküliség.
És főleg nem volt, vagy legalább is a maihoz viszonyítva elenyésző mértékű volt a
korrupció, amely megemészt minden erkölcsöt és minden jövedelmet, mert olyan helyekre vándorol a tőke, ahonnan semmit nem kapunk érte cserébe!
Sajnos, ez mind így is marad egészen addig, amíg az igazságszolgáltatás nem nő fel arra a szinre, amelyen volt valamikor. Mert hogy egy ártatlan ember meglincseléséért -az ismert körülmények között - csak az enyhítő körülményeket keressük, az azért már mindenkit jogosan felháborít!
Pedig milyen egyszerű a megoldás! Minél előbb, vagy helyesebben azonnal vissza kell állítani a HALÁLBÜNTETÉST, és akkor egyszerre rend lesz az országban.
Ebben az egy esetben nyugodtan példának állíthatjuk magunk elé az amúgy istenített USA. demokratikus rendszerét, hiszen a bűncselekmények elkövetői úgyis onnan tanulják a legpiszkosabb dolgok végrehajtásának módszereit.
Ha tehát a rendszerüket annyira magasra értékeljük, akkor csak nyugodtan alkalmazzuk az őnáluk elfogadott és alkalmazott halálbüntetési kategóriát is.
Ha a bűnözőink észreveszik, hogy "hoppá, ezért akár fel is akaszthatnak", egyszerre nem lenne olyan nagy pofájuk és nagy bátorságuk. Talán esténként még az utcákra vagy terekre is kimerészkedhetnénk rettegés nélkül, mert most bizony még nappal is retteg az országunk népe.
A másik fontos lépésnek annak kell lennie, hogy a rendőrségünk merjen nyugodtan szembeszállni a bűnözőkkel. Mert addig, amíg attól kell félniük, hogy "elvesztem az állásomat, ha akár csak önvédelemből is, de lekeverek egy két hatalmas pofont ennek a csirkefogónak", addig ugyan hiába várjuk a helyzet javulását! Addig bizony rettegnünk kell a saját hazánkban, mert akár fényes nappal is golyót küldhetnek a hátadba, mint hajdanában a Vadnyugaton, és amire éppen a napokban volt példa
Nem kell nagyon messze mennünk a jó példáért, mert még Európában is van nem egy keresztény ország, ahol törvényesen alkalmazzák a halálbüntetést, ha nincs már más megoldás. Nyugodtak lehetünk; ettől nem fog egyetlen bíró sem elkárhozni, sőt még maga a hóhér sem, mert ez nem gyilkosság. Ez önvédelem, és egyben az országunk védelme is!
Adja az Isten, hogy meg tudjuk védeni magunkat, mert másképpen elpusztulunk, sokaknak a legnagyobb örömére.
PLAZMAHALMAZ.
