Ha nem is mindjárt az elején, de egy kicsit később majd kiderül az is, hogy miért kerültek a címbe azok, amik ott vannak, és hogy miért is kellett hozzájuk az idézőjel.
Azért nem mindjárt most, mert nem szeretném, ha a gázművek megorrolnának rám, amiért az ő számlájukkal nem foglalkozom, csak az áramszolgáltatóéval. Pedig hogy szóljunk róla, arra legalább annyi indok van, mint a másik cég ügyvitele esetében.
Elég lenne, ha csak annyit említenék is meg, hogy kezdetben, amikor még nem volt mindenki a kapitalizmus kicsi vagy nagy híve, vagy leginkább áldozata, akkor az elszámolási alap a mindenki által ismert és megértett, elfogyasztott gázköbméter volt .
A felvirágzó kapitalizmusban azonban egyáltalán nem lehetett olyanba belenyugodni, mármint a szolgáltatónak, hogy minden partnere világosan értse meg, miért mennyit kell fizetnie! A köbmétert tehát minél előbb, minél távolabb kellett takarítani a köztudatból, hogy a szegény páciensek még arra se emlékezzenek, hogy ilyen is létezett hajdanán a világon. Ezért aztán - bár a számlában benne van - de úgy megfosztották normális szerepétől, hogy jelenléte már fel sem tűnik a szegény analfabétának feltételezett ügyfeleknek.
Nem szólhatunk azonban semmit, mert a Gázművek tisztán nevelési célzattal, a népesség műveltségi fokának növelése érdekében elhatározta, hogy annak fizikai elméleti tudását ő ingyen és bérmentve saját költségén megduplázza.
Erre a célra éppen kapóra jött - a köznép legnagyobb megdöbbenésére - egy olyan fogalom beállítása a számlába, amelytől a normális halandók majdnem infarktust kaptak, mert szegények azt hihették, hogy valamelyik másik bolygóról jött ez a papiros, ami túlságosan nagy örömet régebben sem okozott senkinek.
Pedig akkor még hírből sem hallottak arról, hogy tőlük majd valamilyen Megajoule nevezetű marhaság segítségével rabolják mostantól fogva a pénzüket.
Mert ugyan honnan tudhatták volna, hogy ez a gyönyörűséges "magyar szó" a Joule milliószorosa, ami viszont az Erg-nek a tízmilliószorosa, (magyarul: tíz a hetedikenszerese), és mindegyik energiát, vagy munkát jelent, még a régi fizikai CGS. egységrendszerből származva. Nem hogy akkor nem tudhatták, de most, hogy közben már eltelt vagy tíz esztendő, most sincs ezzel tisztában szinte senki. De hát jó törvénytisztelő nép ez a magyar, fizet ez akkor is, ha fogalma sincs az okáról, és főleg a számlázás helyességéről.
Igaz, a gázmérők most is köbmétert mérnek, de hát azt nem lehet olyan jól elbújtatva megszorozni valamilyen ismeretlen eredetű faktorokkal, amelyek (érdekes módon) mindig csak növelni tudják a végösszeget, csökkenteni sohasem!
De hát végül is miért dorongoljuk le csupán a Gázműveket ezért a már említett, rafináltan meggyártott számláért, amikor ugyanez folyik minden orvosi rendelőben is.
A különbség csak annyi, hogy ezeken az "elit" helyeken az "átrázás" módja is elitebb, mert itt aláiratnak veled egy A/4 alaku, telegépelt nyilatkozatot, amelyen elismered, hogy egy csomó gyógyászati műveletet elvégeztek rajtad. Igaz, ha az mind valóság lenne, akkor legalább egy fél rendelési műszak kellett volna elvégzésükhöz, te pedig kb. 10 percig vetted igénybe sablonos működésüket.
Nem lehet azonban ezért haragudni, mert az ilymódon megspórolt idők lehetőséget adnak arra, hogy szépen átsétáljanak egy másik rendelőbe, egy kis finom, forró fekete mellett eltölteni a műszak másik felét. Igaz, ezt a gyógyítási ténykedést én nem írtam alá, de sebaj, mert majd aláírja az a páciens, aki a feketézést ki tudta várni a hideg, vagy éppen fülledten meleg váróban.
Szólni persze senki sem mer, mert a nem egyszer halált okozó műtéti beavatkozások és ide-oda küldözgetések miatt talán még egy orvost sem zártak be a neki teljes joggal kijáró dutyiba! Sőt! Legtöbbször már másnap ismét folytatja ott, ahol tegnap abbahagyta a feketézést, meg a temető felé vívő út sikeres egyengetését.
Most aztán, mielőtt túlságosan felbosszantom magamat, térjünk végre a címben szereplő témákra is, mivel azok -- kisebb jelentőségüknél fogva -- esetleg még nyugtatóan is hathatnak az ember idegeire, az említett nagyobb disznóságok sűrüjében.
Talán először vegyük elő a műszaki jellegű kifogásolni valómat, mert ez a téma egy kicsit azért közelebbről érint, mint a földrajz, amiről majd mindjárt szó esik.
Akik ismerik az "automatika" fogalmát, azok többnyire azt is tudják, hogy "autómatika" nyelvtanilag nem létezik. A magyar nyelvben ilyen szó egyszerűen nem található! Viszont található - sajnos ismét csak ezt kell mondanom - a médiumok nyelvezetében, mert úgy látszik nincs olyan valaki ezekben az intézményekben, aki a bemondókat képes lenne megtanítani a magyar nyelv szabályaira.
Pedig itt már nem arról van szó, hogy az illető bemondó születési hibájából kifolyólag "pösze", hanem egyszerűen nem tudja, hogy ő most milyen "zöldséget" beszél.
Valamikor - talán a két háború között - a Tudományos Akadémia irodalmi, vagy nyelvhelyességi szakbizottsága (ki tudja, hogy akkor mi volt ennek a hivatalos neve), olyan döntést hozott, hogy hosszú Ó-val ezt a szót csak az autó - mint közlekedési eszköz esetében szabad és kell írni. Minden más olyan összetett szóban, ahol csak előtagként szerepel az "auto-", ott az O betű csak rövid lehet.
Az AUTÓ tehát egy önálló főnév, amelynek ebben a vonatkozásban szinte semmi köze az automatikához, még akkor sem, ha az autó látszólag valóban "önmagától" pöfög és halad ezeken a jó útjainkon.
Jó lenne hát végre elérni annyit az érdekeltek esetében, hogy ezt a végtelenül egyszerű nyelvtani szabályt megtanulják, és lehetőleg ne bosszantsák feleslegesen az amúgy is rengeteg mérget lenyelni kénytelen szegény hallgatóságot.
Maradtak még, szinte felüdülésnek a KŐRÖSÖK, vagy inkább a Körösök.
Mindig beleborzong egy kicsit a hátam, amikor hosszú Ő-vel hallom ugyanazokon a helyeken (ahol eddig is) ezeknek a szép kis folyóknak a nevét, pl. Feketekőrös, Kettős Kőrös, stb.
Mivel már előre mérgelődök, ezért ha tudom, rövidre fogom a mondandómat, már csak azért is, mert félek, hogy úgyis pusztába kiáltott szó marad az egész.
Szóval arról van szó, hogy ezek a nagynak nem igen nevezhető, de rendkivül hangulatos kis folyók onnan kapták a nevüket, hogy a kanyargásaik közben néha majdnem szép szabályos KÖRÖKET alkottak a többnyire sík rónaság mezején. Márpedig a Kör az sohasem volt KŐR, ha csak egyes városi affektáló hölgyecskék beszédében nem!
Hát kérek mindenkit, aki eddig talán ezt az eredetet nem is ismerte, hogy ne rontsa tovább se az én idegeimet, se a magyar nyelv szépségét. Mostanában van úgyis mitől féltenünk a nyelvünket, mióta a NYUGATI HATALMAS MŰVELTSÉGI SZINVONAL ÁLDÁSAI ÍGY ELÉRTEK BENNÜNKET, előbb vagy utóbb teljesen tönkretéve azt a kultúrát, amit szent István óta sikerült megőriznünk!
PLAZMAHALMAZ.
