Az előző bejegyzésemben már megemlítettem, hogy az IQ az egyes emberek intelligencia-szintjének mérésére szolgáló faktor. Természetesen, ahogy az ég alatt semmi sem egészen tökéletes, ettől sem lehet ezt maradéktalanul elvárni. De azért elég sok mindent ki tud fejezni arról a dologról, amire kitalálták a rendeltetését.
Vannak ugye kimondottan IQ tesztek, általánosak és célzatosak. Pl. előfordulhat, hogy egy munkakör betöltéséhez, vagy egy kocsivezetői engedély megadásához is megkövetelnek egy ilyen vizsgát, vagy vizsgálatot.
Ezek vannak ritkábban, de az már sűrün előfordul, hogy mi magunk tesztelünk le magunkban egy-egy illetőt, mert egyszerűen vagy bosszant a tudatlansága, (magyarul: butasága) vagy nagyon is meglepődünk a tudásának meggyőző nagyságú mértékéről.
Sajnos, ez utóbbiak vannak kevesebben a látóhatárunkon, nem is akármilyen arányban. A másik tábor több orrhosszal vezet még az olyan helyeken is, ahol pedig az
ember fel sem tételezné.
Van pl. az egyik tévé adónkon egy olyan műsor, amihez be lehet jelentkezni, ha
valaki éppen el akarja árulni ország-világ előtt, hogy ő és a vele együtt érkező társaság
tagjai milyen végtelenül primitívek, hogy finoman fejezzem ki magam.
Szerencsére ennek megfelelően a műsorvezető hölgy sem rendelkezik az IQ magasabb régióival. Igaz, nincs is rá szüksége, mert a műsor szerkezete olyan, hogy annak lebonyolítása egyáltalán nem igényel különösebb műveltséget.
Mindössze talán vagy 40-50 kérdésre van szüksége, kb. ugyanennyi állításra, és már mehet is a műsor, ha idő előtt össze nem verekedik az egész dicső társaság. De annyi idő azért általában marad, hogy a műsorvezető megcsillogtathassa elenyésző IQ szinvonalát, és feltegye az első kérdéseket, nagyjából ilyen stílusban:
"Köszönöm neked Annamari, hogy eljöttél hozzánk. Légy szíves elmesélni nekünk, hogy milyen is a ti párkapcsolatotok, mert úgy tudom, hogy ezzel nálatok mostanában nincs minden rendben". (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ennyi Annamari három Nagymagyarországnyi területen sem lenne, ha volna még ilyen lehetőségünk.)
Van azonban néha olyan eset is, amikor az első kérdés nem így hangzik, hanem meglepő szellemesség csendül ki belőle, imígyen:
"Köszöntelek Annamari, nem baj ugye, ha tegeződünk?
Ez a mondat nem azért "szellemes", mert valami eredetiség csillan meg benne, hanem azért, mert el van rejtve benne egy jó adag csalafintaság, aminek a lényege az, hogy a tisztelt tévé nézők lehetőleg minél előbb essenek hasra az ámulattól, hogy ez a műsorvezető talán sokkal fiatalabb lehet a vendégénél, ha még csak tegezni sem meri - szokásától eltérően - csak úgy "kutyafuttában".
Folytatjuk még, csak egy kis türelemet kérek, ha valakit esetleg türelmetlenül érintene a mondandóm ideiglenes félbehagyása.
PLAZMAHALMAZ.
