Hát ez egyszerűen rémisztő
Már itt vagyunk, mondhatjuk pár óra múlva, az év leghosszabb napjánál. Pedig mintha csak most lett volna, hogy itt az udvarban magasra kellett hánynom a havat. Nem is lehet azt mondani, hogy nagy tél lett volna, mégis volt, ahol a barackfáim derékig a hóba kerültek.
Bizony, valamikor régen egyáltalán nem gondoltam arra, hogy idő is van a világon, ami rohanni, vagy száguldani is szokott. Ez egyszerűen nem jutott el a gyermeki tudatomig. Engem csupán az érdekelt ebből az egészből, hogy milyen szép vagy inkább jó eseményeknek nézek, nézhetek elébe azon az aktuális napon.
Pedig akkor még nem is hallottam arról, hogy a filozófia szerint "az idő az események egymásutániságát" jelenti. Ámbár meglehet könnyen, hogy ez a definició mostanság már idejét múlta, mert jött valami új filozopter, aki -szerinte - sokkal találóbban határozta meg ezt a megfoghatatlan és megérthetetlen valamit.
Azt el kell ismernem, csak úgy a magam kedvéért, hogy ezzel a fenti definicióval én sem sokat tudok kezdeni. Egyrészt mert túl primitivnek tűnik, másrészt mintha csupán a következményeket tüntetné fel okként.
A nagy zsenik szerint az Időnek, mint olyannak, ugyanúgy meg vannak a legkisebb, tovább már nem osztható részecskéi, mint mondjuk a fénynek, vagy bármelyik közönségesebb anyagnak. Azt hiszem, ez a tézis a Kvantumelméletből következik, ha következik. Az biztos, hogy pl. én ezt majd csak ott fogom megérteni,- ha ugyan egyáltalán ez lehetséges - ahol minden csupa fényből lesz, és ahol már csak valami fénylények dörzsölik még fényesebbre egymás hátát, vagy éppen valami más testrészét.
Pontosan ma hallottam az Izraelita vallási műsorban, hogy az ő időszámításuk szerint ez az év az 5768. esztendő, ha jól emlékszem! Bár ekkora számnál egy esetleges kis tévedésnek semmi jelentősége sincs.
Sajnos arra vonatkozóan semmi adatot nem közöltek, hogy ezt a sorszámot honnan számítják? Mert igaz ugyan, hogy ennyi évet visszaszámlálva eljutunk a kiindulásig, de azért a kezdet szerintem valahogy mégis homályban marad. Mert hát mi volt, vagy mi lehetett a kezdő időpontban? A nulladik évben?
A világ teremtése - a "Nagy Bumm" - nem, mert az már akkor is előbb volt néhány milliárd évvel. Az első emberpár kiüzetése a paradicsomból? Az sem, mert ennek az eseménynek az idejénél sokkal régebbi történelmi adatok állnak rendelkezésünkre. Esetleg a zsidók szabadulása az egyiptomi fogságból, tehát Mózes vezérségének ideje? Annak meg nincs értelme, mert hiszen már az előtt is létezett a történelmük, hogy leigázták volna őket az egyiptomiak.
Itt vagyok hát teljes bizonytalanságban és tudatlanságban ezzel a kérdéssel kapcsolatban, ezért kérem azt a tudós kutatót, aki engem elfogadható magyarázattal felvilágosítana, hogy ezt tegye meg, ha lehetséges. Egyrészt azért, mert valóban kiváncsi vagyok, másrészt pedig a zsidóságnak, mint a "választott népnek" a története valahogy mindig is érdekelt.
Mi magyarok ugyan bibliai értelemben nem vagyunk választott nép, de a történelmünkben a hasonlóság nagyon sok vonatkozásban akár feltünőnek is mondható. Elég talán a rengeteg tragédiára, vagy a nemzetünk széthullására gondolni, hogy ezt az igazságot elfogadjuk, és a párhuzamosságot felfedezzük.
A népünk majdnem fele nem él saját hazájában, hanem a nagyvilágban szétszóródva, ki itt, ki ott éli szegényes vagy gazdag életét. De igazság szerint azok, akiknek jól, sőt nagyon jól megy is a soruk, az elbeszéléseik alapján azok sem boldogok, mert mindegyiket kínozza a honvágy, a Duna-Tisza táját nem tudván elfeledni.
Bizony, őrajtuk az idő is majd csak akkor tud segíteni, amikor elkerülnek oda, ahol állítólag az örökkévalóság a tény. Ámbár nekem ez az Örökkévalóság sem stimmel. A hiba azonban lehet, sőt majdnem teljesen biztos, hogy bennem van, mert az én képességeimmel nem tudok mit kezdeni ezzel a fogalommal. Szerintem az Idő és ez az öröklét nem is tudja befogadni egymás létezését.
Mert elég csak idéznem a katolikus mise Prefációnak nevezett zenés imaszövegét. Ebben ugye az hallható, vagy olvasható, hogy az égi, helyesebben a mennyei seregek "sine-fine dicentes: Sanctus, sanctus, sanctus, Dominus Deus Sabaoth." Azaz "vég nélkül énekelve mondják, szent, szent, szent a Seregek Úra, Istene". Hát ha ott nincs idő, akkor hogyan lehetséges egymás után háromszor is elismételni a Sanctus-t?
Na, ez nekem valóban magas, ezért ezt a témát most be is fejezem. Inkább örülök annak, hogy néha ez az érthetetlen Idő hoz magával szép, sőt csodaszép dolgokat, amikor pl. tavasz van, akár az ember életében, akár a Természet teremtett, vagy az evolúció folyamán csak úgy létrejött gyönyörű kertjében.
PLAZMAHALMAZ
