Mindenki, vagy legalább is a legtöbben láttunk már hatalmas ócskavas és egyéb fém hegyeket, a nekik megfelelő méretű zárt, jól védett udvarokban. Vannak ezek tulajdonosai között óriási vállalkozások, részvénytársaságok, de egyszerűen csak magánvállalkozások is, nem is kevesen.
Mindegy azonban hogy sokan vannak, a lényeg az, hogy - "hála istennek"? -mindnek jól megy a sora, mindnek van mit aprítania a tejbe, ha a telephelyeiken nincsenek is fejhető vastehenek, azért tejelni mégis kiválóan tudnak.
Ezeken a vastelepeken egy rendkivűl érdekes fizikai törvény megvalósulását is megtapasztalhatja az ember, anélkül, hogy az atombomlás vagy a magfúzió területén komolyabb ismeretekkel rendelkezne.
A két említett folyamatban ugyanis az egyes anyagok szépen, - ha nem is veszélytelenül - átalakulnak egy másik anyaggá, miközben hatalmas energiák szabadulnak fel az E=m.c négyzet Einsteini képletnek megfelelően.
Na már most, ezzel a képlettel nekünk itt nem lesz semmi dolgunk, mert aki tudja, hogy miről van szó, annak nem kell magyarázni, aki pedig nem tudja, annak előbb úgyis végig kell hallgatnia egy jó pár éves matematikai és fizikai okítást.
A fenti ok miatt tehát az elméleti részletezésbe most ne menjünk bele, mert az egy kicsit messzire vezetne a vasudvaroktól; minimum egy atomreaktorig. És akkor még hol van a magfúzió, amellyel annyi hatalmas lángelme próbálkozik megbírkózni napjainkban is, hogy itt a földön is használható legyen. Ekkor ugyanis egy soha ki nem merülő energiaforráshoz jutna az emberiség, hiszen Hidrogén van az óceánok vizében szinte korlátlan mennyiségben. A baj csupán a fúzió hőmérsékletével van, és legközelebb ilyen "erőművünk" csak a Nap maga, ami valóban most is ingyen szórja nekünk bőkezűen a fúziós energiát.
Hát itt a vasudvarokban egy kicsit másféle fizikai elvek megvalósulása árán történik az anyagok átalakulása, ami általában a környezetre nézve semmilyen veszéllyel nem jár. A veszély egy más fajtáját csak az ellenőrzések jelentenék, de ilyenek meg nincsenek, vagy ha vannak is néha, azok a termelődött "energiából" szinte játszva kivédhetők. Igaz, ilyenkor a közvetlen környezeti hőmérséklet azért egy kicsit magasabb lesz az általában megszokottnál! (Állítólag - többek között ez ellen - éppen most készül a korrupciós törvény!)
Na, akkor nézzük, hogy az elméleti fizikai folyamatok bonyolultságának szinte teljes kiiktatása mellett is hogyan jön hát létre az egyes anyagok átalakulása egy másik anyaggá?!
Előre szólok, nem kell megijedni, mert nem megyünk vissza egészen a bányászatig. Ezekre a lerakatokra ugyanis már nem a vasércet, rézércet vagy a bauxitot hozzák a tisztelt páciensek, hanem a tiszta fémeket, amelyek előállítása a saját érceikből rengeteg munkába és energiába, egyszóval pénzbe került!
Még a vas és a réz csak hagyján; ezeket megfelelő minőségű szénnel is ki lehet olvasztani az érceikből. Az aluminium azonban más fán terem, annak kinyeréséhez a bauxutból timföldet, majd abból - elektrolízissel - aluminiumot kaphatunk.
Aki ismeri az elekrolitikus folyamatokat, annak nem kell mondanom, hogy ez micsoda óriási költséget jelent. Ezért van az, hogy az aluminium-kohók mellé mindjárt egy hatalmas villamos erőművet is kell építeni (pl. Inota!), hogy a fém aluminium kinyeréséhez megfelelő mennyiségű villamos energia áljon rendelkezésre.
Ráadásul nem is a megtermelt formájában, hanem még a termelt váltakozó áram egyenirányitására is szükség van, mert az elekktrolízis másként nem hajlandó működni!
Mind ezt a sok feleslegesnek látszó szöveget el kellett mondanom ahhoz, hogy megértsük, miszerint a kezdeti pénz-formáju anyag a jó pár átalakulás után hogyan válik ismét pénzzé, csak most már másnak a zsebében érzi jól magát.
Eszembe jut a talán bibliai szöveg, talán csak egyházi halottas ének, hogy
"Porból lettél, porrá válsz,
Földből lettél, földbe szállsz",
csak itt ez a kezdő és végső állapot a pénzre vonatkozik, nem kis örömére az érintett feleknek.
Na, mostmár csak azt kellene tisztáznunk, hogy mi köze van mindennek a szegény, összelopott és pénzzé vált hulladéknak a halálfejekhez, ha már volt bátorságom ezt a szót a címbe is beleírni?
Látszólag az összefüggés elég nehezen található meg, de a valóság mégis igen egyszerű. A halálfejek ugyanis itt a vasudvari telephelyeken csak képletesen vannak jelen, mert azok, akik viselték valamikor ezeket az azóta már elporladt, vagy éppen porladó fejeket, érthető okokból ugye már régen nincsenek az élők sorában.
Mivel a haláluk okozója azonban éppen ezek - az idők folyamán hegyekké nőtt fém "hulladékok", - itt a fémudvarokban mindenképpen mementóként kellene megjelenniük a volt szorgalmas gyűjtők alakjának, ha másként nem hát egy-egy régi koponya formájában, amiket el lehetne helyezni az általuk szép lassan összehordott hegyek tetején.
Mert ők aztán úgy jutottak a halálfejesek táborába, hogy a pénszerzésnek egy olyan módját választották, amelyhez még csak társítani sem tudták a halál fogalmát. Gondolták, hogy na ezt a pár száz méter szép réz vagy alumínium kábelt még elfűrészelem, aztán ezzel a fuvarral el is viszem, hiszen nekem nem kerül semmibe sem, csak egy kicsivel több időt fordítok erre az akcióra.
Aztán úgy alakult a dolog, hogy akkor nem vittek el semmit, hanem őket vitték el a temetőbe, mert fogalmuk sem volt arról, hogy a kábelekben villamos feszültség is szokott lenni, ha már egyszer valakik drága pénzen odaszereltették őket. De hát mit tudták ők azt, hogy ennek a darab vezeték-hiánynak esetleg egy nagy vasúti katasztrófa is lehet a következménye, ahol bizony sokan válhatnak egyszerre a halálfejű társadalom tagjaivá!
Igaz, ez őket akkor sem érdekelte volna, ha történetesen pontosan tudják az esetleges következményeket. A lényeg az volt, vagy az lett volna, hogy az ellopott kábel változzon át pénzzé, és költözzön bele az ő zsebükbe, a "minél több, annál jobb elv alapján". Mivel ez az elv eddig mindig, rengeteg esetben szépen jövedelmezett, most sem gondoltak ők semmilyen rossz végződésre. Így kerültek aztán már nagyon sokan a tulsó világba, ahol nincsenek kábelek és azok főleg nem jelentenek halálos veszélyt a szegény tudatlan, de fikarcnyi lelkiimerettel sem rendelkező delikvensek számára.
De hát ugyan miért ne csinálnák ezek a lelkiismeretlen tolvajok a pénzszerzésnek ezt a szinte munka nélküli formáját, ha a náluknál is sokkal lelkiismeretlenebb vasudvar-tulajdonosok minden gátlás nélkül megveszik tőlük a nyílvánvalóan lopott értékeket, legyen az létfontosságú villamos kábel, vagy éppen egy pótolhatalan műemlék szobor!
Pedig ennek megakadályozása nem jelentene egy megoldhatatlanul bonyolult feledatot, csupán néhány ellenőrzést és valódi példás büntetést. Az illető felvásárló minden vagyonát el kellene venni, őt magát pedig bezárni a legsötétebb dutyiba, ahol gondolkodhatna azon, hogy őmiatta is hány ember került már a halálfejűek városába!
Sajnos, az ilyen kimenetelű ellenőrzéseknek nyomára sem lehet bukkanni sem itt, sem a többi szépen jövedelmező "vállalkozás" világában. Mert az ellenőrzés ugyan néha megtörténik, de aztán jön a szép síma megegyezés, hogy a kecske is jól lakjon meg a káposzta is megmaradjon. Megy ez már sok-sok ideje, jól bejáratott módon, és mindenki jól jár, kivéve az ország, meg azok akik már halálfejekké váltak.
Pár napja talán, hogy a parlament elkezdett foglalkozni a korrupciós törvény megalkotásával. Hátha remélhetjük, hogy ez a törvény, ha elfogadják, hoz egy kis eredményt. A baj csak az, hogy a törvényhozók jórészben önmaguk is érdekeltek abban, hogy a régebbi halálfejek nehogy elkezdjenek beszélgetni bizonyos történelmi távlatokra titkosított történésekről!
PLAZMAHALMAZ.
