Már csak azért is, mert van mit. Itt ugyan nem érvényes az a közmondás, hogy mindenki seperjen a saját háza előtt, mert már az is igen jó volna, ha ezek a csapatok mit sem törődve a házak tulajdonjogával, az utcán és tereken csinálnának egy kis kézzelfogható rendet.De hát ilyesmiről szó sincs!.
Az egyes brigádok jól őrízve a maguk és a társcsapatuk territóriális Peszonális únióját, az ő saját uralkodójuk egyetértésével, vagy inkább egyenes utasítására, megkeresik az általuk már előzőleg jól "belakott" tanyahelyet, ahol aztán újfent otthonosan berendezkednek. Egy-egy ilyen tanyahely aztán (miután a lakói kiköltöztek) nyugodtan várhatja a hivatalos felszabadító csapatokat, hogy ugyan takarítsák már el ezt a renegeteg koszt, amit ők a nagy szaktudásuk teljes latbavetésével pánikszerű távozásuk után itthagyni méltoztattak.
A pánikszerű távozás azért volt indokolt, mivel a nap 24 órájából itt elheverésztek vagy hatot, ekkor pedig már közeledik a napi végkielégítés ideje, ami ugyan meg sem közelíti a 100 millió forintot, na, de nem is dolgoztak egy percet sem a BKV. valamelyik vezérigazgatói poziciójában, tehát nem lehet egy szavuk sem. Aki a 100 milliókat kapja, az biztosan annyit is éremel, meg még ráadásul --remélhetőleg -- legalább tíz év nyugodalmas helyet valamelyik hangulatos rácsos kerítés mögött.
Igaz, ott hiába fogja elénekelni szegény, megfelelő mélabús emlékezéssel a "RÁcsos kapu, rácsos ablak, nemsokára itten hagylak!" c. magyar nótát, hogy az előbbi témától se távolodjunk el túlságosan messzire.
Meg aztán a rácsos kapukon belül is van ám takarítani való, ha más nincs, hát a páciensek lelkiismeretében felhalmozódott rengeteg szemét, ha ugyan ezek a végkielégítettek rendelkeznek még ilyen alkatrésszel a szellemi világukban.
Most éppen az jutott az eszembe, hogy annak a pót-pót vezérigazgató hölgynek milyen jól állhatna a kezében egy lapát, vagy pláne egy seprű, ámbár a gravitáció törvényeit figyelembe véve, repülni nem nagyon sikerülne neki vele. De - szó se róla - azért nem lenne utolsó mulatság egy ilyen jó kis társaságban viszontlátni őt, gondolom, amint éppen megvendégeli a sorstársait, hiszen eneki a Gundelben sem lesz probléma a számla kiegyenlítése.
Most azonban erre még hiába várnak a nehéz és sok munkában elfáradt brigádtagok. Minden esetre ez a napi végkielégítés arra azért bőven elég lesz, hogy estére egy kis mámoros hangulatban aludjanak el, és álmukban majd úgy adódik, hogy még azt a szemetet is felszedegetik, amire ébren, napközben oda sem bagóztak. De az is lehet, hogy vezérigazgatói bársonyszékben töltik majd az álmukat, és amikor felébrednek, akkor igazán megkönnyebbülnek attól a tudattól, hogy "na hála isten, nincs itt semmi baj, ma éjjel sem lettem vezérigazgató, így nyugodt lelkiismerettel alhatom majd etére is, és nem vár rám egy olyan cella, ahol 'este rács van a csillagokon'.
PLAZMAHALMAZ
